2017. április 22., szombat

Álom


Álmomban a főnököm ezt a számot gitározta az irodájában. Az ajtaja előtt hallgattam titokban, és csak ébredés után jöttem rá, hogy ezt játszotta.

A napokban kérdezte egy régi jóbarátom, hogy szoktam e zenével álmodni. Szoktam. Stinggel például átlagosan kéthavonta koncertezünk, ő játszik, én énekelek, és meglepően jól csináljuk.

Olyan is volt már, hogy énekeltem álmomban, bár az utóbbi időben állítólag a fogamat csikorgatom. Hát ez amúgy mindent elmond szerintem az aktuális lelkiállapotomról.

2017. április 17., hétfő

Kell egy pszichológus!

Most jött el az életemben az a pillanat, amikor reggel anyám hívása ébresztett, és letéve a telefont az volt az első gondolatom, hogy ennyi, nem bírom tovább, segítségre van szükségem.

Az alapkonfliktus a szüleimmel abból ered, hogy fióka koromban kidobtak a fészekből, és most, mikor már egészen jól megtanultam nélkülük élni, utánamnyúlnak, és segíteni szeretnének. Tipikusan azzal a jószándékkal, amivel a pokolba vezető út van kikövezve. Úgy segítenek, hogy abból csak több károm származik, és ha megmondom, hogy ezt legközelebb ne, akkor annál szarabb ember vagyok. Nem tudok megbocsátani nekik. És a belső ellentét, hogy tudom, hogy szeretnem KELL őket. Nem megy semmi, sehogyan.

Nyakamon a költözés.
Megint egyedül maradtam a férfimunkára. Falat csiszolok és festek. A fizetés még tök messze van, pedig kutyatápot is kell venni, járólapot, bútorokat. És ez van, már nincs miből, mert állatorvos, tankolás, praktiker elvitte, pedig majdnem egy százassal többet kaptam, mert fizuemelés volt. Az anyagi gondok mondjuk a legkevesebb, sokkal gyötrőbb az egyedüllét.

Hogy Ladó csak akkor van, ha kellek neki. Hogy aszongya, ha gyereket szeretnék akkor szakítsunk. Szerintem ezek nagyon kemény szavak, rosszabb, mintha megütne.

Volt jó is.

Voltam a főnököm bandájának koncertjén. Érzem, hogy nyitni kellene az emberek felé, miközben az az érzés kúszik elő bennem, hogy egy mélyebb beszélgetés egy idegennel már felér egy megcsalással.

Szóval, jó lenne egy pszichológus. De túl leszek ezen is.

Megmutatom a lakásrészletemet.

Ilyen volt. 

Ilyen lett.

Elismerem a csalást, sokkal szebben sütött a nap, amikor készen lett a festés, mint amikor elkezdtem, de hát boszorkány is tudok lenni, és ez azt jelenti, hogy mágikus napokon tudom befolyásolni az időjárást.

Buksi mancsnyomai mindig feldobnak. Ő folyton velem van. Csiszolás közben is úgy fekszik mellettem, vagy a létra alatt, mintha porcukor hullana a falról, kicsit sem zavarja, hogy poros lesz. Nem is szidtam meg, hogy a frissen mosott parkettát megmintázta a poros mancsaival. Hiszen akkora cukiság, hogy inkább felmosok ötször is, csak ő legyen nekem mindig.

Két szoba van, konyha, kamra, fürdő-wc külön (hálistennek), plusz egy kis előszoba-közlekedő. A konyha még hátra van, egynapos munka lesz, a fürdőt-wct-kamrát utoljára hagyom, azt már akkor is festhetem, ha beköltöztem.

Fejben már az is összeállt, hogy milyen bútorokat szeretnék, milyen lesz a nappali, a hálószoba. Függönyök kellenek, meg függönykarnis.

Nincsen semmim. Olyan szinten kell ezt elképzelni, hogy még egy fazekam sincs.

Mikor Ladóval összeköltöztünk, neki dolgoztam, teljesen nulláról kezdtünk együtt. Ő volt a vállalkozó, ő vett mindent. Ő is viszi. Nem bánom, szeretném a saját ízlésemet kibontakoztatni. Akkor is, ha csak öt évre kaptam ezt a kuckót.

Olyan jó is volt, hogy egy kolléganőm eljött nekem segíteni, és pucolt nekem ablakot.

És voltunk moziban, megnéztük a fiúkkal a Bébi urat. Tetszett, helyenként pityeregtem is.

Várom a lányokkal való Zebegényturnét.

Jövő hétvégén kiköltözünk. Utána már jöhet bármi.

(Ezalatt a bármi alatt nyarat kívánok a legjobban!)

2017. április 11., kedd

Megjegyzés

Olyan kár, hogy a forró zuhany alatt nem praktikus csokit enni.

Zuhanykészre vetkőzötten topogtam a konyhában azzal a gondolattal, hogy csak még egy kockát.

Rossz napom volt.

2017. április 7., péntek

Buksi gyógyíthatatlan betegsége

Nagyon sok gondom van most, szinte azt sem tudom, hol áll a fejem. Költözés, lakásfelújítás, bútorhiány, autóbajok, lelki szarságok. És akkor ez.

Egy hónappal ezelőtt észrevettem egy daganatot Buksiban. A jobb hátsó lábánál a hajlatban. Ladó azt mondta, biztosan csak egy rándulás, ne izguljam túl. Nem izgultam túl, de minden nap megnéztem, és minden nap ott volt, néha nagyobb, néha kisebb formában, de ott volt. 

Akkor volt esedékes a bűzmirigykinyomás, ezzel mindig állatorvoshoz megyünk, ha tetszik, ha nem, sajnos kell. Mondtam a dokinak a dudort, megtapogatta mindkét oldalon. Azt mondta, ha egy hónap múlva megyünk, és nem múlik el, akkor megnézzük mi lehet. Valószínűleg valami bacit bekapott, ez egy nyirokcsomó, küzd a szervezet, hagyni kell. Oké doki, ha te mondod. Nem is tudtam, hogy van nekik ott nyirokcsomó. Hiába, első gyerek.

Eltelt az egy hónap, nővekvő aggodalom, a mirigy ugyanolyan dagadt. Sose vártam ennyire a fizetésnapot, ahogy jött reggel az sms, bevágódtunk a kisautóba.

Nagyon sokan voltak a rendelőben, majdnem egy órát vártunk, szerencsére nem volt nagy a hiszti, mert Buksi talált magának egy Füge nevű kölyök agár kislányt. Tüneményesen játszottak, olyan finom kiskutyarezgésekkel, hogy az volt az érzésem, Buksi is csak két hónapos, nem hét éves.

Mikor sorrakerülünk, a doki végigtapogatja az összes nyirokcsomót.
Van egy betegség,  leukoblablablaaa, a fehérvérsejtek túlságosan felszaporodnak. Gyógyíthatatlan, de egy négy öt évig még élhet vele. Ezzel kezdődik, hogy bedagadnak a nyirokcsomók. Veszünk egy kis vért, megnézzük. A szemem csak kerekedik, aztán amikor már nem tud nagyobbra nyílni, akkor kibuggyan egy hatalmas könnycsepp, egy láthatatlan marok összeszorítoja a torkomat. Nagyon megijesztettem? 

Kézbe veszi Buksi mancsát. Persze, a kisoroszlán ilyenkor annyira fél, a fejét a nyakamba fúrja, oda se néz, csak reszket. Együtt reszketünk. Nem kell a laborra várni, van egy szuper gépezet, ami ezt vizsgálja. Nem mondok semmit, nem tudok mit mondani. Nincs hangom. Megfagyott a vérem. Csak annyit hallok, fogok fel, hogy reggel még vidáman futkosott a labdáért, most meg kiderül, hogy meg fog halni. A nyakába fúrom a fejem, gubbasztunk a rendelő padlóján. Nincs zsebkendőm, diszkréten szipogok a szőrébe. 

Aztán nem bírom tovább. Szembefordulok a félelemmel. Összeszedem magam, odatántorgok a doki asztalához, és megkérdezem, mennyi az esélye, hogy nem az? Vagy vagy, feleli. Oké, tegyük fel, nem az. Mibe is halhat még bele? Szívférgesség? Doki, mondja, tudunk csinálni szívféreg tesztet is? - Tudunk, és már nyúl is a tesztért. 

A gép sípol, készen van, diagrammokat rajzol, nem értek belőle semmit.

A szívféreg teszt éppen olyan külsőre, mint egy terhesteszt, csak itt két csíknál akkor se örülünk, ha akarunk babát. Egy csík. Negatív. Doki kis légmentesen lezárható zacskóba csúsztatja a tesztet, ráírja, hogy negatív.

Majd nézegeti a laptopra feltolt eredményeket, és magyaráz. Ennek itt, 6 és 17 között kell lennie, ha harminc fölött van, akkor van nagy baj. Buksié 9,3, szuper a vére. Még magyaráz, de megint szelektív lesz a hallásom, megint sírok, de most a megkönyebbüléstől. Ölelem a kutyámat, puszilgatom, táncolunk, ott, a műtőasztal körül. Nincsenek korlátaim, az imént törtem össze, és támadtam fel, hallod doki, egészséges!!! Az én kutyám!!!

Kapunk egy gyulladáscsökkentő szurit, kutyus nyüsszen, doki megsimogatja. Úgy érzem, mintha az én hajamat borzolná, sosem simogatta még, nem is szokta egyik páciensét sem, de ez most más, itt krízis volt, érzelmi. Kapunk szúnyog elleni cseppet is, mert a foresto nem megbízható, ha úszik, akkor órákra is kimoshatja a víz a szert a bőréből.

Fizetek, meglepően keveset. Elköszönünk. Az utcán táncolok, a pékségben táncolok, az emberek ijedten hátrálnak tőlem, mert eszelősen boldog vagyok.

De most, itt a kanapén írva a posztot, arra gondolok, mi lesz majd akkor, ha már mindez nem így lesz? Van e élet a kutyám halála után?


2017. április 2., vasárnap

Üdv Április!

Végre!

Tegnap megvolt a teraszon reggeli-ebéd-vacsora. Rövidnadrágban napozattam a testem, és nagyon élveztem. Mintha évek óta nem lett volna ilyen nyugalmam. Ami amúgy nem igaz, mert tudom, hogy tavaly nyáron is rengetegszer volt, csak a VOLT ilyenkor semmit sem számít.

Megint éjszakára jöttem dolgozni, és megelőlegeztem az időjárásnak a kabátnélküliséget. Nagyon jól tettem, egyetlen pillanatra sem fáztam.

A fák is tudják már, minden növény tombolva virágzik, a madarak kibújnak a csőrükből, úgy énekelnek. A hajnali árnyékok is megváltoztak, a lombosodó bokrok meglágyították őket. Azt hiszem, erre vártam.

Forrás: google.com

A hétvégén itt vannak a Kis Tutajosok. Amikor ketten jönnek, mindig sokkal jobban érzem, hogy mennyire imádnivaló a Kisebbik. Amíg a Nagyobbik az apjával pingpongozott, én a Kicsivel ágyban fetrengtem, ő nyomta a Mario run-t, én pedig népmesét olvastam neki az átkozott pipöretyúkról. Jókat vihogtunk közben, Buksi meg hol kiment a teraszra, hol bejött hűsölni, igazi idill volt.

A kedvencem a mit jelent a kend, kendtek? Persze, ha bajban lennék, akár az osztrák börtönből is kihozna, olyan jól beszél németül. Sokat gondolok arra, hogy ez vajon jó-e, rossz-e (ha igen, miben rossz?), illetve, hogy azok a családok, ahol a két szülő anyanyelve eltérő, mennyire nehéz lehet ez a nyelvdolog. Ha az én gyerekem lenne, nagyon zavarna, hogy nem tudja, tíz évesen, hogy kik a kurucok. Jobban belegondova, én is csak a Tenkes kapitányából tudtam ennyi idősen, és erősen elhatároztam magam, hogy alkalomadtán benyomom neki. Már a fekete-fehér filmség miatt is.

Ilyenkor nagyon látom magamon, hogy szegény leendő gyerekemmel már most mekkora elvárásokkal vagyok. Vagy inkább magammal és az előre látható szigorommal vannak bajaim. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen megállni, hogy bizonyos dolgok miatt ne szóljak Ladónak.

Az is érdekes, hogy Ladónak mennyire más elképzelései vannak. Pl én simán nekiállok összeszedni a cukorkáspapírokat a földről (amiket taktikusan egy kupacba gyűjtenek). Ilyenkor L. rámszól, hogy ez nem az én dolgom. Viszont amikor a két fiú öli egymást (birkóznak), vagy a Nagyobb verbálisan bántalmazza a Kisebbet én sokkal hamarabb közbelépnék, vagy rászólnék. Mondjuk amikor szavakkal bántja, nem tudom megállni, visszaszólok a kicsi helyett. Utálom, hogy csak azért mert kicsi, akkor már le lehet bénázni, pedig a kicsi sokkal ügyesebb, mint amilyen a nagyobb volt ennyi idősen. Fura dolog ez a Tegyereked életforma.