Tegnap voltam kozmetikusnál. Régóta szemezek az Ilcsi termékekkel, van egy munkatársam, aki saját maga készít natúr kozmetikumokat, és vele beszélgetve jutottam odáig, hogy nekem most már marhára kell egy kis törődés, így testi szinten is.
A gugli segítségével találtam egy Ilcsi kozmetikát, ami mindössze húsz percre van tőlem kocsival. Tegnap végre el is jutottam.
Mit mondjak? Fantasztikus volt, nem értem, miért nem mentem már sokkal sokkal hamarabb. Féltem, hogy majd nagyon fájni fog a bőröm, meg, hogy két napig ultrapiros arccal kell majd mászkálnom. Tévedtem.
Olyan volt, mint egy komplett wellness hétvége, két órába sűrítve.
Kérdezte a hölgy, hogy mit szeretnék? Azt feleltem, hogy szép szeretnék lenni. Erre meg azt kérdezte, hogy akkor rá bízom e magam. Rá bíztam.
Becsuktam a szemem. Hagytam, hogy varázsoljon.
Két órával később a tükörből egy kipihent, karikátlanszemű nő nézett rám. Kaptam szempilla és szemöldökfestést (hennával), ami szépen kihangsúlyozza a tekintetem. Extra jól áll a zöld szememhez, ugyhogy most nagyon elégedett vagyok magammal. Olyan természetesen hat, mintha ki lennék sminkelve, de mégse, de mégis, denem, mert mégse. Értitek.
És kaptam szép mentaszínű bőrradírt. És megígértem magamnak, hogy ezt jövő hónapban pms idején is megismétlem.
Az élet amúgy nem kényeztet. Ha épp nem szakítok zakkantságomban, akkor adja máshonnan a taslit, nehogy elkényelmesedjek.
Meséltem, hogy kaptam lakást a munkahelyemtől. Meséltem, hogy kifestettem. Azt nem tudom, meséltem-e, de szeretnék normális járólapot tenni bele, mert sajnos nagyon szocreál. És hiába, nem az enyém, hiába, csak öt évre kaptam, én egy ilyen picsa vagyok, akinek igénye van arra, hogy ha felmos, akkor érezze a tisztaságot. Mert most kvázi olyan, hogy hiába takarítok, egyfolytában az az érzésem, hogy retek van. Még így, festés után is.
Ladó elkezdte lerakni a lapot a konyhámban. Csak ugye szakítottunk. Most ugye kibékültünk, de ettől még az a nagy igazság, hogy egyáltalán nincs ideje és energiája befejezni a folyosót, fürdőt, wc-t. (Mondjuk a rohadt wc még kifestve sincs.)
Na, kisokos Adél, hívott egy burkolót. A burkoló nagyon precíznek tűnt, mondta, hogy csak július második hetétől ér rá, de ő azt mondja, hogy ezt fel kell verni, és le kell betonozni, mert ő ilyen kontár munkához nem adja a nevét. De ne ijedjek meg, max 15 ezerrel lehet több, az egész anyagostul kb 50 ezer forint lesz. Két három nap, semmiség ez a 15 négyzetméter.
Ugye, ha az ember nő milyen nehéz az élete? Természetesen leokéztam a dolgot, én nem értek hozzá, de ha így kell, akkor legyen így!
Tegnap jött ám a kőműves is, a burkoló haverja, hogy megnézze, mit is kell itt tenni. Jójó, pénteken megcsináljuk. De mennyi lesz? Ó, majd kiszámolom, de nem lesz sok, hát ez az egész nem sok! Az anyag szerintem egy 20asból megvan.
Nyeltem egyet, mert ugye ez alapból nem innen indult, de hát, mint említettem volt, én nem értek hozzá.
Ma délben hívott, hogy akkor kiszámolta, és akkor a betonozás, meg, hogy felverik, meg elszállítják a sittet, hát az olyan 80 ezer forint körül lesz. Emeleti lakás, meg hát cipekedni is ugye...
Na azt már nem! A járólapot, fugát, csemperagasztót, kiskutyafülét megvettem, de hogy CSAK a betonozás ennyi, és akkor a burkoló még ide be se tette a lábát. Biztos, hogy nem!! (És különben is! Wakeboardozni szeretnék. Meg egy próbamerülést, rendes búvárfelszereléssel! És ha meghalok úgy, hogy ezeket még ki se próbáltam? .... említettem fent, hogy egy picsa vagyok, hát most tehetünk elé egy hülye jelzőt is.)
Megköszöntem szépen a fáradozásait, de nemet mondtam. Sokkal könnyebben, mint valaha. Hívtam a burkolót. Neki is nemet mondtam. Más lenne a helyzet, ha saját lakásról lenne szó, de könyörgöm, ezt nekem nem téríti vissza senki! Soha!
Aztán sírtam egy órát a kifugázatlan konyhaszekrénytelen üres konyhámban, ami már úgy van egy hónapja.
Aztán Ladó megígérte, hogy pénteken kifugázza a konyhámat, szombaton pedig bepakoljuk a konyhaszekrényemet. De én már csak akkor hiszem el, ha tényleg készen lesz. A lakás többi részére meg majd kitalálok valamit. Vagy valakit. Vagy úgy marad, és veszek egy házat hitelre, hogy aztán jó húsz évre elfelejthessem a wakeboardot és a búvárkodást, de a síelést is.
Amúgy lehiggadva arra jutottam, hogy annyira nyilvánvaló átbaszás ez. 15 nm 80 ezer forint? Ugyanaz, mint amikor a kisautó volt szervizben. Ez a kiscsaj semmihez se ért, nyugodtan át lehet vágni! Bezzeg ha Ladó intézte volna. Csakhogy Ladó úgy van, hogy nincs. Szerencsémre nemcsak hülye picsa vagyok, de legalább kapcsolatfüggő is.
És kaptam szép mentaszínű bőrradírt. És megígértem magamnak, hogy ezt jövő hónapban pms idején is megismétlem.
Az élet amúgy nem kényeztet. Ha épp nem szakítok zakkantságomban, akkor adja máshonnan a taslit, nehogy elkényelmesedjek.
Meséltem, hogy kaptam lakást a munkahelyemtől. Meséltem, hogy kifestettem. Azt nem tudom, meséltem-e, de szeretnék normális járólapot tenni bele, mert sajnos nagyon szocreál. És hiába, nem az enyém, hiába, csak öt évre kaptam, én egy ilyen picsa vagyok, akinek igénye van arra, hogy ha felmos, akkor érezze a tisztaságot. Mert most kvázi olyan, hogy hiába takarítok, egyfolytában az az érzésem, hogy retek van. Még így, festés után is.
Ladó elkezdte lerakni a lapot a konyhámban. Csak ugye szakítottunk. Most ugye kibékültünk, de ettől még az a nagy igazság, hogy egyáltalán nincs ideje és energiája befejezni a folyosót, fürdőt, wc-t. (Mondjuk a rohadt wc még kifestve sincs.)
Na, kisokos Adél, hívott egy burkolót. A burkoló nagyon precíznek tűnt, mondta, hogy csak július második hetétől ér rá, de ő azt mondja, hogy ezt fel kell verni, és le kell betonozni, mert ő ilyen kontár munkához nem adja a nevét. De ne ijedjek meg, max 15 ezerrel lehet több, az egész anyagostul kb 50 ezer forint lesz. Két három nap, semmiség ez a 15 négyzetméter.
Ugye, ha az ember nő milyen nehéz az élete? Természetesen leokéztam a dolgot, én nem értek hozzá, de ha így kell, akkor legyen így!
Tegnap jött ám a kőműves is, a burkoló haverja, hogy megnézze, mit is kell itt tenni. Jójó, pénteken megcsináljuk. De mennyi lesz? Ó, majd kiszámolom, de nem lesz sok, hát ez az egész nem sok! Az anyag szerintem egy 20asból megvan.
Nyeltem egyet, mert ugye ez alapból nem innen indult, de hát, mint említettem volt, én nem értek hozzá.
Ma délben hívott, hogy akkor kiszámolta, és akkor a betonozás, meg, hogy felverik, meg elszállítják a sittet, hát az olyan 80 ezer forint körül lesz. Emeleti lakás, meg hát cipekedni is ugye...
Na azt már nem! A járólapot, fugát, csemperagasztót, kiskutyafülét megvettem, de hogy CSAK a betonozás ennyi, és akkor a burkoló még ide be se tette a lábát. Biztos, hogy nem!! (És különben is! Wakeboardozni szeretnék. Meg egy próbamerülést, rendes búvárfelszereléssel! És ha meghalok úgy, hogy ezeket még ki se próbáltam? .... említettem fent, hogy egy picsa vagyok, hát most tehetünk elé egy hülye jelzőt is.)
Megköszöntem szépen a fáradozásait, de nemet mondtam. Sokkal könnyebben, mint valaha. Hívtam a burkolót. Neki is nemet mondtam. Más lenne a helyzet, ha saját lakásról lenne szó, de könyörgöm, ezt nekem nem téríti vissza senki! Soha!
Aztán sírtam egy órát a kifugázatlan konyhaszekrénytelen üres konyhámban, ami már úgy van egy hónapja.
Aztán Ladó megígérte, hogy pénteken kifugázza a konyhámat, szombaton pedig bepakoljuk a konyhaszekrényemet. De én már csak akkor hiszem el, ha tényleg készen lesz. A lakás többi részére meg majd kitalálok valamit. Vagy valakit. Vagy úgy marad, és veszek egy házat hitelre, hogy aztán jó húsz évre elfelejthessem a wakeboardot és a búvárkodást, de a síelést is.
Amúgy lehiggadva arra jutottam, hogy annyira nyilvánvaló átbaszás ez. 15 nm 80 ezer forint? Ugyanaz, mint amikor a kisautó volt szervizben. Ez a kiscsaj semmihez se ért, nyugodtan át lehet vágni! Bezzeg ha Ladó intézte volna. Csakhogy Ladó úgy van, hogy nincs. Szerencsémre nemcsak hülye picsa vagyok, de legalább kapcsolatfüggő is.
Ja, meg szép!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése