Vegánság folytatás

Avagy hogyan tanultam meg újra főzni? (Illetve az emberek reakciói, beilleszkedés egy új munkahelyre, átlagos magyar éttermek hozzáállása a vegánsághoz.)

A főzés újratanulása abból állt, hogy pár hétig azokat a dolgokat főztem, amikhez amúgysem kell hús, tojás. Megy ez gondoltam.

Augusztus volt. Akkor még kertészetben dolgoztam. A nyár ontotta a friss zöldségeket, ráadásul a tökmagolaj őshazájában élek, tehát a salátaönteten nem kellett gondolkodni. Viszont eljött a nap, hogy meguntam a főzelék evést, és elkezdtem vegán blogokat, recepteket böngészni. Pillanatok alatt elvesztem a labirintusban. Mi az a csicseriborsóliszt? Szejtán?? Minden recept tartalmazott legalább egy olyan összetevőt, amiről még sosem hallottam. Tahini. (Úgy hangzik, mintha valakit meg akarnék sérteni, de persze úgy, hogy ne vegye észre. Micsoda hülye név ez!) Még annyira sem voltam tájékozott, mint a mai normális, gasztronómiában kicsit is jártas nők, hogy mi az a kuszkusz, vagy a bulgur. Azelőtt sose kellett.

Lehet bólogatni, vagy kezeket magasba emelni, ha ismerős az érzés.

Az élet úgy hozta, hogy szeptemberben elhagytam a kertészetet, és felvettek dolgozni a cirkuszba. Tele voltam talányokkal a főzést illetően és meggyőződéssel, hogy a vegánság világmegváltó életrecept, talán még a rákra is ellenszer.

Az új munkahelyen hirdetni is kezdtem a tanaimat. Sose voltam az a lenézős típus, de hazudnék, ha azt mondanám, engem nem kapott el az a vegánokra annyira jellemző okoskodós felhang. Nem fogadtak be, folyamatos gúnyolódás tárgya lettem, néha csak a hátam mögött, de sokszor szemtől szemben is. Volt viszont egy olyan kisebbség, aki azért résre nyitotta az ajtaját, és érdeklődött. Megkérdezték, hogy mit tudok a chia magról és hogyan kell használni. (Nyilván semmit se tudtam.) Viszont az új munkával új bérezést is kaptam. Olyan kafetéria rendszerrel, ami megadta a lehetőséget, hogy azt az összeget _csak_és_kizárólag speciális boltokban lehet levásárolni. Pl gyógycipőket is forgalmazó bioboltban. Nem a reklám helye, de nyilván vannak kiskapuk az egészségkártya felhasználásában, én pedig százlábú vagyok, annyi "cipőt" vettem már.

Így esett, hogy (alaposan mellényúlva) rendszeres vevője lettem egy bioboltnak. Havonta kb 20 ezer forintot kapok a kártyámra (mert nem kérek Böskét, és akkor még a készpénz nem volt választható opció a rendszerben. Hirtelen rámszakadt minden, addig teljesen ismereletlen összetevő. Úgy vásároltam, mint egy eszelős. Amaránt? Köszi, jöhet! Sörélesztőpehely? KELL!!! 

Az első karácsonykor már készítettem kölesből vegán majonézt (majonézes krumplihoz) és mézeskalácsot, tojás nélküli írókával. 

Az átállás elsőnek borzasztóan ijesztő. És mission impossible-nek tűnik azzal a rengeteg idegen összetevővel, amíg az ember nem tudja, honnan is lehet beszerezni. És bizony elsőre marha drága is, mert az ember olyan dolgokat is megvesz (kb bármi áron), amire nincs is szüksége.

A véletlen úgy hozta, hogy bekeveredtem egy másik kártya-elfogadó bioboltba, ahol egy igazi üzletemberrel ismerkedtem meg. Annyira vásárlóbarát volt, annyira elképesztően tájékozott, és nyitott, ráadásul mérhetően olcsóbb, hogy szakítottam az első bolttal, és levontam a következtetést. Álljon itt mementóul mindazoknak, akik épp váltani szeretnének: ne sajnáljuk az időt a Kedvenc Boltunk megválasztására. Nagyon sokat jelent, ha az eladó képben van, nyitott, és -bár nem vegán, tehát nem is akar minden szart ránksózni- nincs mindenre egy egy rosszindulatú megjegyzése, vagy fintora. Az első boltomban, annak ellenére, hogy minden hónapban náluk hagytam egy 20 ezrest, az eldó folyton fikázott valamit, drága volt, és a legtöbbször elhangzó mondata a "nemtudom" volt. Épp, hogy azt nem tette hozzá, hogy "és nem is érdekel". Ha ilyet tapasztalunk forduljunk sarkon. Ne áldozzunk rá fél évet, ahogy én tettem.

Ettől a boltváltástól kezdve, minden nagyon könnyen ment. 20 percnél többet akkor töltök el az ebédkészítéssel, ha négyfogásos kaját kell készíteni. A fasírtok a kedvenceim, szinte bámilyen reszelt zöldségből isteni fasírt készül, és ezekhez bőven elmegy főételnek saláta, vagy a különféle ínyencségekkel tunningolt rizs (borsó, kukorica, vagy csak simán apróra vágott petrezselyem). Jöjjenek az emberi kaocsolatok.

A közvetlen környezetem a vállát vonogatta, nagyjából mindenki úgy tett, mintha valami futó hóbortom lenne, ami majd úgyis elmúlik. Viszont, mivel nem múlt el, hozzászoktak, recept ötleteket mondanak, vagy mesélnek "hallottam egy vegán világbajnokról" stbstb, szóval mindenki elfogadta, hogy ez van.

Munkahely: egy hosszú évembe került, mire rájöttem, hol kell engednem az én hozzáállásomon. Utána már nem volt gond. Egyszerűen (ahogy az előző posztban is írtam), vegán lét nemcsak az állatok jogairól és az egészséges táplálkozásról szól, hanem a toleranciáról is. Tisztelet minden kivételnek, de az a harc, amit a Nagy Vegánok tesznek, pontosan ugyanolyan, mint isten nevében ölni, vagy a szüzességért dugni. A cél nemes, az eszkőz visszataszító. Elsősorban el kell fogadni, hogy mindenki azt eszik, amit akar. Amikor ezek a dolgok megértek bennem, a munkahelyem egy csodálatos baráti közösséggé vált. Ugyanúgy beszólogatunk egymásnak, de mindenki betartja a határait, és a végén úgy állunk fel az asztaltól, hogy megint milyen jó volt együtt enni. Volt olyan élményem, hogy egy kolléganőm legyártott vagy tíz szendvicset (a szalámit leszámítva nagyon gusztusos és gazdag szendvicseket), majd nekem készített egy vegán változatot is, ugyanazzal a gondossággal, nem caccogva, teljesen önként. Cserébe befontam a haját. :)) Ennyit a munkahelyről.

Az éttermek viszont katasztrofálisak. Egy átlagos étteremben esély sincs vegánként étkezni. A vegetáriánus menük pedig kimerülnek a rántottgomba/sajt hasábkrumli menüben. Általában össze szoktuk válogatni az étlapot, így néha ilyen rendelés születik, hogy "dödöllét kérek, pörkölt nélkül, hasábburgonyával és egy kis uborkasalátával". Egyszer Siófokon ért egy elképesztően pozitív élmény. Elmondtuk a kb igényeinket, valami vargányás tésztasalátát, mindenképpen hús nélkül, és akkor a szakács annyira belelendült, hogy azóta sem ért olyan gasztro élmény, kaptunk rá három féle csírát, meg ezerféle friss zöldséget. Sajnos, az alapvető hozzáállás az, hogy menjünk a picsába. Amit meg is értek, nem elvárásom, hogy a rántottgombát a kedvemért sárgaborsóliszttel készítsék tojás helyett. Az is igaz, hogy egyre több, kifejezetten vegán étterem nyílik, még vidéken is. Győrben pl. van egy kedvenc helyem, menüt is adnak 1300 forintért. Mondjuk ezzel nem vagyok kisegítve, ha egy bicajtúra közepén rákívánok a főtt ételre, de erre is csak azt tudom mondani, hogy én döntöttem így, és ez nem az éttermek hibája. A pincérek szemforgatása meg lassan inkább szórakoztat, mint bosszant.

Hát "röviden" ennyit tudok elmesélni erről.