Elkezdtem írni egy posztot a válásokról, a gyerekek válás utáni viszontagságairól, családi szennyesről, aztán egyrészt rohadt bonyolult amúgy is, nemhogy virágnyelven, másrészt annyira lehúzta a kedvem, hogy hagytam a francba.
Viszont Milonka posztja hozzásegített, hogy írjak egy vega-posztot. Csupa szubjektív dolog, senkit nem szeretnék meggyőzni semmiről.
Én azt mondom, minden, de minden gyerekkorban kezdődik. Azután pedig teljesen egyéni döntések sorozata vezet az emberek jelenlegi állapotához. Tehát, ha valaki láncdohányos, akkor kétféle dolgot hallani:
1) Az apja pedig sose szívott egy szálat se!
2) Már az apja is ilyen volt!
Mi következik ebből? A nagy semmi. Azaz pont, hogy de. Hogy szerintem teljesen mindegy, hogy valakit milyen viselkedési mintán neveltek fel. A döntés, hogy túl tud e lépni önmagán a gyerekkorán, az mindenkinek megadatik. Ismerek olyat, aki állami gondozásban nőtt fel, és csodálatos anyuka, pedig sose látta, hogyan kell, és olyat is ismerek (sajnos), aki minta családból került ki, mégsem tud mit kezdeni a helyzettel.
Én az a kategória vagyok, aki a gyerekkori élményeit soha nem felejti el, mindenre van gyerekkori történetem, vagy ahhoz kapcsolódó élményem. Viszont, bármennyire megvan a saját haragom az ősök hibái miatt, úgy teljesen külön is tudom kezelni őket, a jó tulajdonságaikkal. Jó, apámat nehezebben. Emiatt olyan, mintha négy szülőm lenne, két teljesen jófej, meg két mostoha. Egyszer majd elviszem a dolgot szakemberhez. De addig is, a vegaság.
Nálunk volt az asztalon hús. Főleg csirke, vagy nagy ritkán pulyka, de marha, bárány szinte alig. Disznó pedig -vallási okok miatt- soha. Azt is biztosan tudom, hogy a nagymamám saját csirkéit ettük, volt egy óriási mélyhűtőjük, ami ha kiürült, akkor holokausztot rendeztek a tyúkudvarban, és ennyi. Ezzel együtt járt, hogy az anyukám sosem vásárolt mirelit húst és heti egyszer vagy kétszer ettünk ilyesmit. Az étkezések soha nem arról szóltak, hogy a kaja finom. Szerintem ez egy tipikus előző rendszerből fennmaradt vidéki család gasztronómiája. Paprikáskrumpli, levesek, főzelékek, aztán eredj játszani.
A 19. szülinapomra a barátaim készítettek nekem szalonnatorát. Bármit megtettem volna az akkori barátaimért, és lelkiismeretfurdalás nélkül jóízűen befalatoztam a torta formában egymásra tűzdelt katonákat. Nem lett semmi bajom. Onnantó kezdve mindenevő lettem.
Emlékszem életem első fasírtjára. Előttem volt a darálthús, anyám telefonon a vonal másik végén arról győzködött, hogy nem kell abba darálthús, én sose szoktam beletenni! Hát így.
Hasonló élmény volt az első húslevesem. Anyámat már nem mertem felhívni, így az internetes receptek alapján próbáltam összeollózni valamit. Szinte mindegyik recept azt állította, hogy a csirkeszárnyakat középen, ahol hajlik, egyszerűen el kell törni. Blogoltam akkoriban, emlékszem a bejegyzésre is, ami arról szólt, hogy belesírtam a húslevesbe, mert arra gondoltam, hogy szegény tyúkok, még repülni se tudnak, és így kell meghalniuk!
Azután évek teltek el a fejem felett, megtanultam bánni a hússal, és főzni is megszerettem, mert olyan barátaim voltak, akikkel élmény volt főzni, enni egyaránt.
Egy nap pedig belépett az életembe Ladó, aki mindent megváltoztatott, pedig nem akarta.
Mikor Ladót megismertem ő már vegetáriánus volt. A családi viszontagságait "vezette le" ezzel. Nagyon ritkán kívántam rá mellette a húsra, akkor is csak vékonyan szeletelt, főtt-füstölt sonkára, csak semmi nagyzolás. Ladó nyughatatlan lélek, folyton tanul, informálódik, és elkezdett youtube-ob vegán videókat nézni, cikkeket olvasni. Engem nem kellett győzködni, éppen eleget láttam arról a tehénről, aki szembemegy a vágóhídon a többi ötezer marhával, mert nem akar meghalni. Faluban nőttem fel, voltak kecskéink, rengeteg jószággal találkoztam, pontos emlékeim vannak arról, mennyire kedves állatok ezek. Főleg, hogy falun el is nevezik őket. (Mondtam én, hogy a gyerekkor meghatározó! :))
Akkor és ott, egy fullasztóan meleg augusztusi délután a laptop előtt gubbasztva megszületett bennem az érzés, hogy én ebben nem veszek részt. Volt egy mondata az egyik külföldi előadónak, ami nagyon megmaradt, pedig én nem toltam túl ezeket a videókat. Azt mondta a fickó, hogy ha te nem tudnál a szemébe nézni, majd elvágni a borjú nyakát, akkor miért fizeted meg a gyilkost? És igaza volt. Ez csak a vegetáriánusság. Most jöjjön a tojás és a tej, meg a vegánságom buktatója, a sajt.
Tejet azok a tehenek termelnek, akiknek borjaik vannak, ugyanúgy, ahogy mi nők sem tejelünk "csakúgy". (Jó, volt egy nehéz időszakom, amikor megfordult a fejemben, hogy az egyik mellemből jöhetne jófajta borocska, a másikból a szóda, de nyilván ez egy rossz vicc, és nem is tartozik ide.) Csontig lerágott téma, hogy azért, hogy a tehenek folyatosan termeljék a tejet, hormonnal kápráztatják őket, illetve (és ez a rosszabb, gyerekesek ne gondoljanak bele) a frissen született borjakat szinte azonnal elveszik az anyjuktól. Egy tehén ilyenkor heteket is képes átbömbölni a gyerekéért. Cserébe egy kis borjúpecsenye kerül az éttermekbe. Mindegy is, a tej (hormonok hozzáadva, és stresszhormonok, amit az anya termel) úgy sorakozik a boltokban, mint a víz. Függetlenül attól, hogy egészséges-e, illetve szüksége van egy felnőtt szervezetnek a tejre. Szóval, tejcsi, kösz nem. Az alpronak vannak isteni vegán "tejtermékeik" horror áron. Én a kávémhoz kukoricatejport teszek, mert az összes többi kipróbált tejpor nekem nem jött be. Ugyanebből főzöm a tejberizst és a tejbegrízt. Ízre semmiben sem különbözik, árban pedig jóval olcsóbban kijövök belőle. Tejszínes kajákhoz pedig rizs vagy zabtejszínt használok (nekem a kókuszosnak édeskés íze van, de lehet, hogy csak az illata miatt), ezek árban megegyeznek a rendes főzőtejszínével, ha az ember nem tescoba megy érte, hanem mondjuk bioboltba. (Bár az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsés a bioboltommal.) A sajt _ahogyatudósokismegmondták_ függőséget okoz, a homloklebenyre hat, stbstb. Szabó Adél vagyok. Sajtdüggő. Két napja tiszta. (Süket duma ez, de komolyan, pizza sajt nélkül??)
A tojással az az egyik baj, hogy a tyúk menstruációja. A másik baj, hogy a magyar konyha mindenbe akar tenni legalább egy tojást, holott, nokedlit is, bundáskenyeret is készítek tojás nélkül, esküszöm, ugyanazzal az ízvilággal, szalmonella kockázat nélkül. A sokadik, nyilván amúgy a vegánoknál alapvetéses indok, hogy a tyúkokat is úgy tartják, ahogy. Sose látnak füvet, gilisztát, és természetesen a csibéknek nem olvasnak estimesét a kotlósok. Azaz ott van a kiskakasok élve ledarálása a baromfiimájkrémbe. Mert a kakas nem tojik tojást.
A vegánság mellékterméke, hogy az ember általában véve jobb kondícióba kerül, kellemesebb a közérzete, stbstb, kinek mi.
A világgal nagyon sok baj van. Azzal is, hogy a piac felismerte a vegánságra való igényt, és minden sokkal, de sokkal drágább, ha az ember erőszakmentesen akar élni. Mert vannak vegán cipők, táskák, de még noteszek is. Azzal sem értek egyet, ahogyan sok oldal úgy beszél a húsevőkről, mintha mindegyiket le kellene tartóztatni. A vegánságnak szerintem pont, hogy a toleranciáról kellene szólnia, az elfogadásról, hogy mindenkinek joga van azt enni, amit akar, úgy élni, ahogyan akar. Az állatoknak is, természetesen.
Nem tudom jól csinálni a vegánságot. A húsevőktől kilógok (kivéve a barátaim, akik simán grillpartiznak velem <3), a szélsőségesek lenéznek. Elkezdődött a tudatosság, az akarat és a kitartás megvan, de annyira sokrétű a dolog, hogy valójában az ember csak az irányt tudja belőni, aztán lesz ami lesz. (És akkor nem beszéltünk semmi egyéb konfliktusról az életben, amivel mindenki küzd: párkapcsolat, munkahely, gyerekek, család, kell ezt egyáltalán sorolni?)
Nem akarom túlragozni a dolgot, de még arról mesélnem kell, hogy milyen változásokat hozott az életembe ez a döntés.
Egy következő posztban, mert ez már így is iszonyú hosszú.
Köszönöm annak, aki idáig elolvasta.
(Kicsit ide-oda kapkodós, mert épp éjszakából végeztem, emiatt elnézést. Folytatása következik.)
Nálunk volt az asztalon hús. Főleg csirke, vagy nagy ritkán pulyka, de marha, bárány szinte alig. Disznó pedig -vallási okok miatt- soha. Azt is biztosan tudom, hogy a nagymamám saját csirkéit ettük, volt egy óriási mélyhűtőjük, ami ha kiürült, akkor holokausztot rendeztek a tyúkudvarban, és ennyi. Ezzel együtt járt, hogy az anyukám sosem vásárolt mirelit húst és heti egyszer vagy kétszer ettünk ilyesmit. Az étkezések soha nem arról szóltak, hogy a kaja finom. Szerintem ez egy tipikus előző rendszerből fennmaradt vidéki család gasztronómiája. Paprikáskrumpli, levesek, főzelékek, aztán eredj játszani.
A 19. szülinapomra a barátaim készítettek nekem szalonnatorát. Bármit megtettem volna az akkori barátaimért, és lelkiismeretfurdalás nélkül jóízűen befalatoztam a torta formában egymásra tűzdelt katonákat. Nem lett semmi bajom. Onnantó kezdve mindenevő lettem.
Emlékszem életem első fasírtjára. Előttem volt a darálthús, anyám telefonon a vonal másik végén arról győzködött, hogy nem kell abba darálthús, én sose szoktam beletenni! Hát így.
Hasonló élmény volt az első húslevesem. Anyámat már nem mertem felhívni, így az internetes receptek alapján próbáltam összeollózni valamit. Szinte mindegyik recept azt állította, hogy a csirkeszárnyakat középen, ahol hajlik, egyszerűen el kell törni. Blogoltam akkoriban, emlékszem a bejegyzésre is, ami arról szólt, hogy belesírtam a húslevesbe, mert arra gondoltam, hogy szegény tyúkok, még repülni se tudnak, és így kell meghalniuk!
Azután évek teltek el a fejem felett, megtanultam bánni a hússal, és főzni is megszerettem, mert olyan barátaim voltak, akikkel élmény volt főzni, enni egyaránt.
Egy nap pedig belépett az életembe Ladó, aki mindent megváltoztatott, pedig nem akarta.
Mikor Ladót megismertem ő már vegetáriánus volt. A családi viszontagságait "vezette le" ezzel. Nagyon ritkán kívántam rá mellette a húsra, akkor is csak vékonyan szeletelt, főtt-füstölt sonkára, csak semmi nagyzolás. Ladó nyughatatlan lélek, folyton tanul, informálódik, és elkezdett youtube-ob vegán videókat nézni, cikkeket olvasni. Engem nem kellett győzködni, éppen eleget láttam arról a tehénről, aki szembemegy a vágóhídon a többi ötezer marhával, mert nem akar meghalni. Faluban nőttem fel, voltak kecskéink, rengeteg jószággal találkoztam, pontos emlékeim vannak arról, mennyire kedves állatok ezek. Főleg, hogy falun el is nevezik őket. (Mondtam én, hogy a gyerekkor meghatározó! :))
Akkor és ott, egy fullasztóan meleg augusztusi délután a laptop előtt gubbasztva megszületett bennem az érzés, hogy én ebben nem veszek részt. Volt egy mondata az egyik külföldi előadónak, ami nagyon megmaradt, pedig én nem toltam túl ezeket a videókat. Azt mondta a fickó, hogy ha te nem tudnál a szemébe nézni, majd elvágni a borjú nyakát, akkor miért fizeted meg a gyilkost? És igaza volt. Ez csak a vegetáriánusság. Most jöjjön a tojás és a tej, meg a vegánságom buktatója, a sajt.
Tejet azok a tehenek termelnek, akiknek borjaik vannak, ugyanúgy, ahogy mi nők sem tejelünk "csakúgy". (Jó, volt egy nehéz időszakom, amikor megfordult a fejemben, hogy az egyik mellemből jöhetne jófajta borocska, a másikból a szóda, de nyilván ez egy rossz vicc, és nem is tartozik ide.) Csontig lerágott téma, hogy azért, hogy a tehenek folyatosan termeljék a tejet, hormonnal kápráztatják őket, illetve (és ez a rosszabb, gyerekesek ne gondoljanak bele) a frissen született borjakat szinte azonnal elveszik az anyjuktól. Egy tehén ilyenkor heteket is képes átbömbölni a gyerekéért. Cserébe egy kis borjúpecsenye kerül az éttermekbe. Mindegy is, a tej (hormonok hozzáadva, és stresszhormonok, amit az anya termel) úgy sorakozik a boltokban, mint a víz. Függetlenül attól, hogy egészséges-e, illetve szüksége van egy felnőtt szervezetnek a tejre. Szóval, tejcsi, kösz nem. Az alpronak vannak isteni vegán "tejtermékeik" horror áron. Én a kávémhoz kukoricatejport teszek, mert az összes többi kipróbált tejpor nekem nem jött be. Ugyanebből főzöm a tejberizst és a tejbegrízt. Ízre semmiben sem különbözik, árban pedig jóval olcsóbban kijövök belőle. Tejszínes kajákhoz pedig rizs vagy zabtejszínt használok (nekem a kókuszosnak édeskés íze van, de lehet, hogy csak az illata miatt), ezek árban megegyeznek a rendes főzőtejszínével, ha az ember nem tescoba megy érte, hanem mondjuk bioboltba. (Bár az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsés a bioboltommal.) A sajt _ahogyatudósokismegmondták_ függőséget okoz, a homloklebenyre hat, stbstb. Szabó Adél vagyok. Sajtdüggő. Két napja tiszta. (Süket duma ez, de komolyan, pizza sajt nélkül??)
A tojással az az egyik baj, hogy a tyúk menstruációja. A másik baj, hogy a magyar konyha mindenbe akar tenni legalább egy tojást, holott, nokedlit is, bundáskenyeret is készítek tojás nélkül, esküszöm, ugyanazzal az ízvilággal, szalmonella kockázat nélkül. A sokadik, nyilván amúgy a vegánoknál alapvetéses indok, hogy a tyúkokat is úgy tartják, ahogy. Sose látnak füvet, gilisztát, és természetesen a csibéknek nem olvasnak estimesét a kotlósok. Azaz ott van a kiskakasok élve ledarálása a baromfiimájkrémbe. Mert a kakas nem tojik tojást.
A vegánság mellékterméke, hogy az ember általában véve jobb kondícióba kerül, kellemesebb a közérzete, stbstb, kinek mi.
A világgal nagyon sok baj van. Azzal is, hogy a piac felismerte a vegánságra való igényt, és minden sokkal, de sokkal drágább, ha az ember erőszakmentesen akar élni. Mert vannak vegán cipők, táskák, de még noteszek is. Azzal sem értek egyet, ahogyan sok oldal úgy beszél a húsevőkről, mintha mindegyiket le kellene tartóztatni. A vegánságnak szerintem pont, hogy a toleranciáról kellene szólnia, az elfogadásról, hogy mindenkinek joga van azt enni, amit akar, úgy élni, ahogyan akar. Az állatoknak is, természetesen.
Nem tudom jól csinálni a vegánságot. A húsevőktől kilógok (kivéve a barátaim, akik simán grillpartiznak velem <3), a szélsőségesek lenéznek. Elkezdődött a tudatosság, az akarat és a kitartás megvan, de annyira sokrétű a dolog, hogy valójában az ember csak az irányt tudja belőni, aztán lesz ami lesz. (És akkor nem beszéltünk semmi egyéb konfliktusról az életben, amivel mindenki küzd: párkapcsolat, munkahely, gyerekek, család, kell ezt egyáltalán sorolni?)
Nem akarom túlragozni a dolgot, de még arról mesélnem kell, hogy milyen változásokat hozott az életembe ez a döntés.
Egy következő posztban, mert ez már így is iszonyú hosszú.
Köszönöm annak, aki idáig elolvasta.
(Kicsit ide-oda kapkodós, mert épp éjszakából végeztem, emiatt elnézést. Folytatása következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése