Szerintem tavasszal írtam róla, hogy néhány kollégámmal összedugtuk a fejünket, hogy a céges kölköknek mikuláskor, farsangkor és húsvétkor rendezzünk egy kis gyerekprogramot. Akkor még csak színjátszókör keretében adtunk elő meséket, 10-15 perces kis darabban. A gyerekek nagyon élvezték, az előadás után pedig volt nekik kézműveskedés és mindenféle foglalkoztató játékok. És igen, mindezt ingyen, hobbiból, minimális céges támogatással (pl. mikuláskor kaptunk csokit, hogy osszuk ki a gyerekeknek, meg színezőt).
Húsvétra már olyan sikerünk volt, hogy megkeresett minket a cég marketing vezetője, hogy esetleg menjünk nagy, céges rendezvényre is, céges majálisra, ezúttal fizetett munkanapként elszámolva. A csapatból hárman mondtuk, hogy nekünk oké, a többiek nem paktálnak az ördöggel. Hárman viszont nem tudunk élőszereplős előadást rittyenteni, így jött az ötlet, hogy akkor legyen bábszínház.
Vért izzadtunk, a Lúdas Matyit adtuk elő, SK bábokkal. Mi írtuk át a szöveget, rajzoltuk a hátteret, magoltunk, próbáltunk. Anyagilag megérte, hozzánkvágtak egy halom Böskét, érzelmileg nem érte meg, rászerveztek a helyszínre egy arcfestést, ahol a gyerekek tülekedtek, zajongtak, nem figyeltek ránk. Kudarcnak éltük meg mindannyian, de a cégnek mindegy volt, elmondhatta magáról, hogy volt bábszínház is.
Most jön a Mikulás. És a történet ugyanez. Készülünk, bábokkal, mesével, kézműveskedéssel.* Viszont annyira belémégett a tavaszi csalódás, hogy eléggé kétkedve fogadom a kockacukrot. Pedig azért az ünnepekkor nagyon jól jön az a sok kajautalvány, és ilyen könnyű nyolc órás munkabérem sem adódik mindig.
Kimentem kipróbálni a Buksin a macskabábot. Buksi kicsóválta magát a testéből örömében. Ezt pozitív visszacsatolásként értelmezem.
*maradt azért a hobbi szerű, élőszereplős előadás is. Az töretlenül móka éspálinkaiváskacagás. Szeretjük is is mindannyian, csak a bábszínház ilyen mostohagyerek. Kár érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése