Megfelel

Eléggé elhallgattam. Ladóval a béke mondjuk úgy, törékeny. 

Mi nem ünnepeljük a halottak napját, mindkettőnk halott rokonai távoli temetőkben pihennek. Ráadásul mindkettőnknek megvan a saját (és közös) hite a túlvilágról, ami nem nagyon passzol bele vallási nézetekbe, de rendkívül értékeltük ezt a hétközepi szabadnapot.

Mondjuk akartam tököt faragni Somával, meg idétlenkedni halloween alkalmából, de végül ez sem jött össze, mert addig halogattam a tökvásárlást, hogy lemaradtam róla. Abból is látszik, hogy mennyire nem vagyok képben ezzel az ünneppel, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy minden zárva lesz. Bezzeg Angliában ilyenkor milyen szuper bulit csapnak. Hét éve volt szerencsém pont velük megélni ezt az ünnepet, talán egyszer elmesélem.

Most megint Somáról akarok írni. Őszi szünet van náluk is, így Ladó elhozta. Moziba mentünk, majd otthon olvastunk egymásnak meséket. Mi magyarul, ő németül a sneewitchent. Jókat nevettünk a kifejezéseken, és hiába, hogy nekem igazából nincs német tudásom, annyi ragadt már rám, hogy értsem nagyjából, hol tart a mese, illetve, hogy a villácska, tányérka és ágyacska nemcsak magyarul hangzik hülyén.

Reggelre viszont kettesben maradtunk a gyerekkel, amitől rettegtem. Pedig előtte megbeszéltük, hogy maradni akar, hogy én fogom hazavinni. Egyetlen egyszer voltunk kettesben ezelőtt, amikor a közös megegyezést tárgyalták a szülők az ügyvédeikkel, az is borzalmas volt, mert a gyereknek hirtelen elkezdett görcsölni a hasa, és minden lehetséges megoldástól csak rosszabbodott, majdnem ügyeletre kellett vinnem. Biztosan ideges volt szegény, akkor lett jobban hirtelen, amikor az apja telefonált, hogy indul haza. 

Na és akkor így utólag átgondolva a tegnap reggelt, meg az azelőtt történteket, megállapítom, hogy ez a gyerek elképesztően meg akar felelni nekem.

A moziban tűnt fel először, hogy utánoz. Nem direkt, nem szándékosan, de utánoz. Ugyanis kényelmetlen volt nekem a szék, fájt a hátam, és a térdemre támaszkodtam kínomban, ami nem egy szokványos mozis póz. És Soma fél percen belül a térdére támaszkodva ült, ugyanabban a pozícióban, ahogy én. Mivel a mese (Óriásláb fia) nem kötött le annyira, elkezdtem játszani a testhelyzetekkel, amiket Soma rendre leutánzott. Nem kell fejenállásra gondolni, egyszerű láb keresztek, fejtámasztás, előre dőlés, fejnél összefont kar. A mozi majdnem üres volt, mocoroghattam kedvemre.

Másnap reggel ébredés után teáztunk az ágyban. Elmesélte, mit álmodott, amíg én a melegítőjét, zokniját a radiátoron melegítettem. Öltözés után kimentünk a kutyussal, dobált neki, közben világmegváltó témát boncolgattunk, hogy milyen szuperképességet szeretnénk, ha szuperhősök lehetnénk. Hazaérve reggeliztünk. Én növényi zsíros zsömlét, ő mézeset. Egészen addig, amíg meg nem látta a hagymát, mert ott elszabadult a gasztronómiai pokol. A zsemle egyik felére mézet, a másikra zsírt tett, amibe pakolt hagymát, fokhagymát, chia magot, mogyorós csipszet és almaszeletet. És ebből legyártott kettőt, és megette mindet. Főztem újabb adag teát, közben folytattuk a világmegváltást, majd reggeli után amíg én mosogattam, ő kiporszívózta a pelletkályhát hamuporszívóval. Ecsettel is megtisztogatta, olyan nagy munkába merült, hogy nem volt szívem szólni neki, hogy haza kell vinnem.

Így történt, hogy dél lett, mire kivakartam őt a hamu és a korom alól, adtam rá másik melegítőt, arcot, fogat mostunk, és még mindig nem akart hazamenni, mert ő maga mondta, hogy "tudom, hogy már menni kéne, de még teázzunk egy kicsit!". Végül vicceket meséltünk, így váltunk el. Megvártam amíg beengedik a lépcsőházba, ahonnan kétszer is visszaintegetett, pedig mindig annyira sietni szokott, hogy vissza sem néz.

Komolyan elgondolkodtam, hogy mi lehet ezzel a gyerekkel. Egyszer sem kezdte nyomkodni a játékot a telefonján, csak megnézte az időt. Az anyja kereste, még mikor aludtunk, úgy hívta vissza, hogy kihangosította. Kétszer is visszautasította, hogy nem kell értejönni.

Azt hiszem az ilyen együttidők szépen elvisznek abba a kívánt állapotba, hogy megbocsátom azt a telefonhuszárságot. Elvégre, mindenki követ el hibákat. A gyerek is csak ember...