Buksi szerelme

Tudjátok, az én kutyám lustaságban éppen olyan, mint én. Ameddig teheti, nem kel fel a vackáról, sőt, olyan is van, hogy kifejezetten morcos, ha villanyt kapcsolok, mikor még ő aludna.

A cirkusz miatt gyakran előfordul, hogy hajnaban kell kelnem - 3kor, 4kor, változó -, és ilyenkor van olyan, hogy Buksit nem tudom kirángatni dolgotvégezni, csak szigorral. Többször megtörtént már, hogy nagy közös összebújásból kellett felkelnem, ő pedig az első tíz percben úgy tett, mintha halott lenne, vagy legalábbis nem érzékelné, hogy a szunyának vége. Tíz perc után viszont dühösen felpattant, kirohant a nappaliba a kanapéra, befordult a "fal" felé, és többet azon a reggelen nem állt szóba velem. Hogy fokozzam a lustaságáról alkotott képet, elmondom azt is, hogy néha szó szerint kitoloncol a lakásból, csak menjek már, ő meg had aludjon tovább. Az esős napokon pedig teljesen leállítja az emésztését, inni se iszik, ki ne vigyem őt az ítéletidőben.

Hát így.

Ma reggel is duzzogott a kuckójában, fal felé fordult, méltatlankodó morgással jelezte, hogy nem tetszik neki a 4.10-es ébredés.

Ladónál aludtunk, az éjjel havazott, a lakás eléggé lehűlt, így bekapcsoltam a kandallót, legyen meleg, mire elkezdődik nekik a szombat. Kettőt fordultam, és legnagyobb ámulatomra azt kellett látnom, hogy Buksikutya felkelt azért, hogy bámulja a tüzet. Engem csak egyetlen hosszú pillantásra méltatott, amivel azt sugározta hogy "esetleg idehozhatnád az ágyamat..."