Napok

Említettem, hogy begyulladtak a manduláim. Valójában eléggé megfáztam, lázam is volt, soksok köhögés, átalvatlan éjszaka.

Hétfőn voltam orvosnál is, mert vasárnap éjszaka nem tudtam dolgozni, de kb lehurrogott, hogy nincs nekem semmi bajom, így ma jöttem dolgozni. Végülis a nehezén túl vagyok...

Reméltem, hogy amíg beteg vagyok lesz időm blogolni, képeket feltenni, mesélni a kimaradt hetekről, de egyszerűen semmire nincs időm.

Ez a mostani is munkából lopott.

Pedig olyan van, hogy Buksinak megérkezett a cipője, és nem szereti, és "kézenállva" megy le benne a lépcsőn, a hátsó lábai nem érintik a földet. Viccesen fest, az is vicces, ahogyan "csoszog" benne, de annyi kosztól kíméli a lakást, hogy 100%-osan megérte.

Aztán van olyan is, hogy Soma azért akar beteg lenni (és ki is köhögi a tüdejét a hitelesség kedvéért), hogy velem alhasson.

Meg olyan is van, hogy mindenféle oldalról (Ladó, kollégák, főnök) el vagyok halmozva extra figyelemmel. Ladó ápolt, etetett, itatott a hétvégén. Munkahelyi oldalról meg csokikat és ebédet kapok, kávét és jó szót.

Negatív, hogy a kisautóm a végét járja, kilyukadt valahol alul, beázik az anyósülés alatt (centi vastagon áll benne a víz). Meg kellene javíttatni, eladni (úgy biztos nem adom el, hogy eltitkolom, hogy baja van, de ha baja van, nem adnak érte annyit, de ha megcsináltatom, el tudom e adni annyival többért...?). Újat kellene venni (extra kiadás), osztrák rendszámosat (atyaúristenextra kiadás), mert megint cseszegetnek a rendőrök. (Ja, exnejnek most épp rendőr a hapsija, de biztos nincs összefüggés....) Közben kellene intézni a földet, hogy lehessen indítani a Kertet februárban. A tennivalók megesznek, túl gyerek, tapasztalatlan és lusta kicsi vagyok ehhez...

Minden elmúlik egyszer. Gondolom ezek is.