Húsz centi

Reggel amikor felhúztam a redőnyt, ez a látvány fogadott:

Ott tipródtam a kávéfőző fölött, hogy haladj már, esik a hó, ki kell menni!!!

Buksival sétáltunk egy hatalmasat, kimentünk egészen a patakpartig, közben bunyóztunk és kergetőztünk, dobáltam neki hógolyókat, ő pedig nagyokat ugrálva, ugrás közben is folyamatosan csóválva kapta el őket a levegőben. Láttatok már kutyát fél méter magasban lebegve csóválni? Hát na, Buksi ennyire speciális kutya. Amikor hámmal vonatozunk és az emberek kérdezik, hogy segítőkutya e, mindig gondolkodás nélkül rávágom, hogy igen. Segít nekem vigyorogni.

Hazasétálva megállapítottam, hogy ennek a fele sem tréfa. Próbáltam a hólapátunkat kiszabadítani a sufniból, de nem sikerült, mert a zár beragadt, ugyhogy végül összeszedtem ganzen mut zuzammen, és becsengettem a szomszéd nénihez, hogy némi testbeszéddel és néhány német szó segítségével elkérjem az övét, ami már ki volt támasztva az ajtaja elé. Elég idős már ahhoz, hogy eltakarítsam az ő háza előtt is a havat.

Szegény meg volt rettenve tőlünk, mert Buksi be akart szaladni hozzá, annyira örült neki, aztán meg nem is értette, hogy melyik Tür-t ich kann nicht öffne, de aztán, hogy határozottan lecsaptam a hólapátjára, összeállt neki a kép. 

Másfél óra hóhányás (?ez a szó?) után, csatakosra izzadva estem be a lakásba. Buksi is alaposan kipurcant, mert addig járt a kútra hólapátra, amíg nem kapott néhány jókora adag havat a bundájára.

Beálltam a zuhany alá, a pelletkályha ontotta a meleget és mire végeztem, új erőre kapva egy szuszra kitakarítottam Ladó lakását is. Nem tudom, mi volt ma velem, de jó lenne többször ilyen hatékonynak lenni. 

Délután egy órakor a kanapéról teázva gyönyörködtem a tisztaságban.

Igaz, hogy kibújnék a bőrömből, ha holnap júliusi meleg nyárra ébrednénk, de azért most mégis minden a helyén van, igyekszem kiélvezni.