Önismereti útvesztő

Úgy alakult, hogy az éjszakás műszakom végeztével nem tudtam hazamenni. Még nincs új autóm, Ladóéval járok, ő pedig cégessel, vagy kollégával - illetve, ha nem dolgozom, akkor a sajátjával. Tegnap viszont se céges autó, se kolléga, így abban egyeztünk meg, hogy tíztől délig egy barátommal reggelizek/ebédelek (?), délben pedig, amikor Ladó végzett, értem jön.

Csakhogy a barátom emondta, tegnap volt az anyukája szülinapja, a szüleinél aludt.

Hívtam a városunk egyetlen taxisát, de ő éppen Bajánsenyére fuvarozott. 

Álltam a hóesésben, álmosan, fáradtan, és arra gondoltam, hogy biztosan akad itt valamilyen hely, ahol el lehet tölteni két és fél órát - feltűnésmentesen.

A mozi elé érve csalódottan tapasztaltam, hogy ma, itt, délután négyig nem lesz semmi. Agyaltam egy picit a könyvtáron, tavaly májusban lejárt az itteni olvasójegyem, költöztem, nem lett hosszabbítva. 

És akkor megláttam egy boltot. Bementem. Leakasztottam három - tűrhető fazonú és színű - bikinit. Rövid próba után egy kék alapon fehér aprópöttyösre esett a választásom. Vadásztam továbbá egy fehér törölközőt. Negyed órával később pedig egy forróvizes medencéből bámultam, hogy odakint szakad a hó.
Elég furcsán néztek rám, amikor a cirkuszi egyenruhámban megjelentem a fürdőben - azt hitték NAV ellenőr vagyok (ami wtf, sztem a NAV ellenőrőknek civil álruhájuk van... :-)).
Négy órás jegyet vettem, délben megebédeltem és kávéztam a fürdő éttermében. Néztem az embereket, jégkrémet nyalogató gyerekeket, krokodil mintás fürdőkőntösöket, és arra gondoltam, mekkora mázlista vagyok, hogy ezt megtehetem. Eszembejutottak a szüleim, és az, hogy tudtommal egyikük sem engedte meg magának soha azt a luxust, hogy egyedül szórakozzon, kikapcsolódjon. Amennyire én tudom, nem is éreznék jól magukat egyedül. Sehol.
Ezen a szálon eljutottam egy olyan gondolatmenetre, ami magyarázatot adott saját kapcsolatfüggőségemre, és bedobta az agyam a kérdést, hogy ha most senki nem várna otthon, akkor is tudnék e ennyire elégedett és boldog lenni, amire a válaszom egy határozott nem volt. Képzeletben megölelgettem Ladót, és letiltottam magam a további gondolkodásról.* Ezt - és az ebédet - kipihenve, írtam Ladónak, hogy nem kell értem sietnie. Pezsgőfürdőztem, és amikor Ladó délután kettőkor megérkezett, teljesen feltöltődve és kiegyensúlyozottan kezdhettem az új műszakot otthon.
Elvégre gyerekes hétvége van... :)

Kilátás az étteremből...

... és"pihenőszobából"

*Vajon mindegy e, hogy ki van mellettem, illúziót kergetek e, vagy igazi és mély érzések kötnek össze minket? Igaz e, vagy csak álmodom, lehet e így élni örökké, vagy minden úgy múlik el, mint az élet..? Ja, amúgy ez egy vidám poszt, és nem depresszáltam be magamtól, csak most, hogy ezeket leírtam. Minek blogol az ilyen....?